Alexandre baudin suisse anti aging

Hogy valójában mi a múfaja ennek a rendszerezett adathalmaznak, nehéz eldönteni. Talán nevezhetjük "hasznos tudnivalóknak" vagy akár "tükörnek" is.

Kinek ez, kinek az. Hasznos mindazoknak, akik érdeklődéssei figyelik vizuális kortárs múvészetünk "folyamatábráját" és benne az egyéni utakat, a sikereket, a tévedéseket, a vitákat.

És azoknak is, akiket érdekel - visszamenőleg is - a folyamat nyilvánossága; akik kíváncsiak a mindenkori időszerű bemutatás-megismerés lehetőségeire és formáira.

Déposez vos fichiers pour les téléverser

Tükör mindazoknak, akiknek részük van másfél évtized alatt rendezett kiállításainkban, az alkotóknak, az ötletadó gazdáknak, szerkesztőknek, rendezőknek, akik megnyitottak nálunk vagy írtak rólunk. És persze tükör a "tettes" Budapest Galéria minden munkatársa számára is. I cordially invite readers to look through this history of our exhibitions, a alexandre baudin suisse anti aging of presentations of contemporary Hungarian and foreign visual art over the past decade and a half.

As to the kind of work this systematized mass of facts is, it is difficult to decide. Perhaps it could be called "Useful Information", oreven a "Mirror". For some it will be the first, for others the second. It will be useful for all those who watch with interest the "flow chart" of contemporary Hungarian art, and the individnal paths, successes, errars and contraversies within it. And it will also be useful for those who are interested in the openness of the process-retrospectively too-; and those who are curious as to the forms and passibiliries of becarning aequainted with current and timely exhibitions.

It will be a mirror for all those who have participated in the exhibitions we have held over the past decade and a half: for artists, for those who gave the ideas, for editors, organizers, for those who opened exhibitions, and for those who wrote about us. And, of course, it will also be a mirror for every staff member of the "daer" Budapest Gallery.

Corpus is a record in the complete sense of the term. While this structure contains the content in our ideas, as a result of i ts very systematieness it may be highly suited for the drawing of conclusions, which we respectfully ask the reader to do.

Jobban mondva, a műfaját tekintve korpusz ez; azaz a Galéria saját kiállítási jegyzéke.

Szívesen vállaltam ezt az előszót mint kívülálló, vagyis egy másik kiállítási intézmény nyugalmazott munkatársa; egészségesebb így, mintha a Budapest Galéria valamelyik művészettörténésze írta volna ezt a bevezető értékelést. Külső ember vagyok, de olykor külsős is, hiszen rendezéssel, megnyitóval, előszó-írással több ízben megbízott már a Galéria az évek során, műkritikát is írtam már egyes, a korpuszban szereplő tárlatairól, főképpen azonban mint fővárosi műbarát, tárlatlátogató ismerem ennek a művelődési komplexumnak a munkáját, eredményeit.

A Budapest Galéria és filiáléinak részlegeiben, tereiben az embernek komfortérzete támad, s az ünnepélyes megnyitékon túl szívesen tér be kiállításai ra, ha éppen arra jár a Belvárosban, Óbudán vagy a Józsefvárosban.

Ezeket a tárlatokat takaros, jól tervezett katalégusok kísérik; bevezető szövegeikben, dokumentumanyagaikban gondosan megszerkesztett, filológiai pontosságú periodikák. Nem tisztem a Budapest Galéria apoteózisát adni, viszont az előszó műfajából adódóan, mint advocatus Dei nem veszem kritikai bonckés alá sem annak tevékenységét. Dolgozatomat tárgyilagosnak tartom, nem hiszem, hogy tévednék. A Budapest Galéria korpuszának megjelenése előtt a kiállítási dokumentációkban csak három-négy adatot szoktak feltüntetni, idehaza is, külföldön, Nyugaton is ugyanúgy: kiállítóhely, a művész neve, esetleg a tárlat címe vagy alcíme, évszám.

Jelen adatgyűjteményben egyetlen kiállításról jószerivel nyolc-tíz adat birtokába juthatunk. A korpusz egyes kiállítási épületek, helyiségek szerinti szétbontásban, mintegy lexikon-szócikk formájában tájékoztat az egyes tárlatokról T ig olvashatjuk a kiállítás megnyitójának és zárásának évét, havát, napját, a kutatónak csak le kell vennie a polcról ezt a kézikönyvet, máris tudja, melyik év hónapjai, napjai közt keresse a kritikát a hírlaptárban.

Ha a műbírálat alexandre baudin suisse anti aging tárlat zárása után, késve jelent meg, akkor is támpont marad a korpusz. Itt minden szócikk, tétel föltünteti-a nemzet napszámosainak - a kiállításrendezőknek a nevét is, pedig ezt szára sem szokták érdemesíteni. Illés Árpád festőművész mondta egyszer, hogy ő a tárlatának rendezőjére úgy tekint mint párbajsegédre, rábízza az életét. A másik.

Egyedül Gyarmathy Tihamér már elhunyt felesége, Gyarmathyné Gobbi Éva vezette hűségesen házi archívumukban a vernisszázson fellépő művészettörténészek, kollégák nevét.

Rajta kívül elhanyagolható formaságnak tekintették ezt. Pedig a megnyitó beszéd szakirodalmi műnem, kultúrhistóriai adat, hogy ki volt a szerző-előadó, és nem mindegy, hogy ki kit kér fel párbajsegédül, és ki az, aki örömmel vállalja ezt. A tárlat harmadik mentorának, az előszó írójának neve már más fejezétben szerepel, a kézikönyv végén 9 8 közölt szakszerű kiállítási katalógus-bibliográfiában. A korpusz további fő erénye az az újítás, hogy aszócikkek a csoportos kiállítások összes résztvevő művészét fölsorolják, hiánytalanul.

Ajándék ez a jövendő tudományos kutatója vagy akár a dokumentum-szerkesztő művészettörténész számára: nem kell a katalógusokat keresgélni a könyvtárban. Persze minden bemutató a zsdánovi szocialista realista eszmerendszertől fogantatott. Ez a magyar képzőművészet a magyar kiállítási rendszer teljes gleichschaltolását egyenirányítását, egyformásítását jelentette.

A szovjet képzőművészet-politika, kiállítási rendszer szolgai lemásolását; új arculat anti aging szalon történt a többi ún. Furcsamód éppen az os forradalom leverése után jött el az enyhülés, sőt a Műcsarnok néhány éves aranykora. Az ötvenes évek közepén megalakult Képcsarnok Erős titka az öregedés elleni küzdelemben galériákat is nyitott, meg akarta valósítani a szocialista műkereskedelmet, később a Művészeti Alap is épített kiállítási helyiségeket, például a Vigadó Galériát.

Ezeknek a nyíltabb vagy rejtettebb politikai elkötelezettségéről vagy művészi színvonaláról csak a legrosszabbakat tudnám mondani. Bár, ha valamilyen politikai széljárás, külpolitikai érdek úgy kívánta, becsúszott egy-egy jobb tárlat a fenti galériákba is. A magyarországi ún. A Műcsarnok még a nyolcvanas évek elején is a Kulturális Minisztérium és az ugyancsak vaskalapos Képző- és Iparművészeti Lektorátus közvetlen parancsnoksága alatt állt. Ritka madár volt a modern, a nívós kiállítás, de paradox módon a külföldi modern klasszikusok hamarább és gyakrabban kaptak nálunk termet, mint a hazai avantgárdok.

Bár mutatóba, nagyritkán közülük is nyertek módot néhányan a bemutatkozásra, talán a húzd meg, ereszd meg taktikájának köszönhetően ban kapta csak meg a kiállítási program önállóságát a Műcsarnok, de ha voltak is szerény tervei, a Lektorátusnál felgyülemlett- zömében kontraszelektált- kiállítási kérelmeknek kellett még évekig eleget tennie.

Továbbá, lévén központi intézmény, kénytelen volt fogadni a Szovjetunióból és a többi szocialista országból küldött szürke és unalmas, szocreál művek özönét. A teljes magyar kiállítási látképet csak háttérnek vázoltam föl az előbbiekben. A Budapest Galéria, ez az újszülött művéto 9 szeti alexandre baudin suisse anti aging baudin suisse anti aging mindenesetre újabb rést ütött a gleichschaltolt jelenkori magyar művészet falán, s voltaképpen nemes versenyre kelt a Műcsarnokkal, törekvéseik erősítették egymást.

A Budapest Galéria azonban csak keret volt, melyet j6szerivel ilyen alexandre baudin suisse anti aging olyan tartalommal kellett megtölteni. Lehetett volna a Galéria éppenséggel a központi szocreál vagy poszt-szocreál hűséges segédcsapata.

Nem lett. Entrée-ja ban fényesen sikerült az Óbuda Galériában. A Budapest Galéria nevet akkor még nem vette föl. Óbudán, a Zichy-kastély két emeletén több termet foglalt el a Tendenciák című sorozat hat kiállítása. A képzőművész szövetség művészeti ír6 szakosztályának képviselői adták a bemutat6k koncepci6ját, válogatták és rendezték a különböző, avantgárd irányzatú műveket.

Máig sem világos, hogy a művészettörténészek szakosztályának volt-e egyáltalán jogosultsága kulturális hat6ságként fellépni, mindenesetre a programot minden f6rumon elfogadták, a tárlatok rendben megnyíltak, egyiküket sem záratták be idő előtt. A Tendenciák az eleven, modern irányzatokat vonultatták föl, zömében fiatal - vagy lélekben fiatal - képzőművészek alkotásait, olyanokét, akik a " tűrt", illetve "tiltott" kateg6riába tartoztak, vagyis szemben álltak a "kincstári" kultúrpolitikával.

A sorozatről különben bőségesen tájékoztat a korpusz. Ebben a bevezető írásomban nem szándékeztam egyes kiállításokat kiemelni: kivétel a Tendenciák. Ez a művészeti esemény, ez a jelenség a magyar művészettörténet, történelem, sőt a politol6gia kardinális pontja, melyre máris tisztelettel néz vissza a másfél évtizednyi ut6kor, a fiatal művészettörténészek példaként hivatkoznak rá.

Ennek már legendája támadt, nemcsak kvalitása, újszerűsége miatt, hanem azért is, mivel a diktatúra közegellenállásával szemben - egy évtizeddel a rendszerváltás előtt - pillanatnyi győzelmet tudott aratni.

Nem ismerem a kulisszatitkokat, nem tudom, hogy a vonzások és taszítások erőterében a Budapest Galéria hogyan jött a világra, miként volt képes előre haladni, hogyan taktikázott a puha- és olykor visszarendeződő - diktatúrában, mikor és mennyit kellett a főhat6ságokkal viaskodnia. Mai szemmel nézve, j6zanul, tárgyilagosan kimondhatom, hogy ennek a Galériának sikerült - a pártállami időkben is - szinte hibapont nélkül végigvinnie a művészeti pluralizmust.

Ebben a pluralizmusban nem kapott helyet sem a szocreál, sem a poszt-szocreál, vagy éppen- a tömegek és a pártállami vezetők előtt oly kedves - szappanoperákkal azonos fajsúlyú festészet, szobrászat. A Budapest Galéria történetének egy szem szocreál kiállitása szabályt erősítő kivétel. A diktatúra természetéből fakad6n ennek az intézménynek könnyebb volt a dolga, mint a központban áll6, hivatalos f6rumnak tekintett Műcsarnoknak.

A kommunista kultúrpolitika ellenőrzése az epicentrumban hajthatatlanabb, szigorúbb volt, mint att61 messzebb. Mint ahogyan az etikai tartásban, kiállítás-politikában etalonnak tekinthető székesfehérvári Szent István Király Múzeum is távolabb volt a hatalmi tombolás epicentrumát Olyasmi ez, mint amikor kisebb példányszámú vagy vidéki lapokban könnyebb 1 Az említett kiállításokat, valamint az előtte és utána rendezett tárlatok sorát a Budapest Galéria jogelódje, a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság vezetője vállalta.

Az akkor még kötelező zsűrizést felkért szövetségi szakértákkel a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság saját magát bírálva látta el. Persze mindenhol, mindenütt a legfontosabb az emberi tényező, a művészet gondozóinak jóakarata, tisztessége, képessége, ügyessége, az a diktatúra alatt kifejlődött defenzíva rutinja, mely a főhatalom minden, akár minimális engedékenységét, félrenézését, a funkcionáriusok műveletlenségét ki tudta használni a jó ügy érdekében.

Fentieket kiegészítve azt mondanám, hogy a Budapest Galéria nem csupán az avantgárd fóruma volt, hanem a művészek széles körét mutatta be: támogatott sztár kiállítására viszont nem emlékszem. A modern magyar képzőművészet színe-java megfordult a Budapest Galéria helyiségeiben.

Hozzá még az iparművészet, építészet, a fotó, sőt a film eredményeiről vagy a külföld művészetéről is kapunk tájékoztatást, fürgén, szinte naprakészen, mint junior svájci öregedésgátló auditor korpusz tételei utalnak rá.

Mindezek után talán mondanom sem kell, hogy a Budapest Galéria programján-akár a Műcsarnokén - meg sem látszott a rendszerváltás. Hiszen a művészeti rendszerváltás itt már egy évtizeddel korábban megtörtént A Budapest Galéria intézményeinek tekintélye töretlen maradt annak idején is, ma is az. Előkelő dolog itt kiállítani. Bizonyítja mindezt az egyetlen sorában alexandre baudin suisse anti aging manipulált korpusz.

Ez az úttörő adatgyűjtemény, melyet - remélem - a többi rokon intézmény, múzeum is követni fog hasonlóan részletes leendő kiadványaival Örömünkre, illetve utódaink örömére. More exactly, with regard to the kind of work it is, we may describe it as a corpus; in other words a complete record of the Gallery's exhibitions.

A handbook, if you prefer. As an outsider, or rather as a retired employee of another exhibiting institution, l was pleased to undertake the writing of this preface. This is healthier than would have been the case had one of Budapest Gallery's own art historians written the present introductory summary.

But it is primari ly as a friend of the arts from the capital and as a visitor of exhibitions that l know the work and achievements of this cultural complex. These exhibitions are accompanied by neat and well-designed catalogues, which are carefully edited periodicals displaying philolegical precision in their introductory texts and documentary materials. It is not my brief to achieve the apotheosis of the Budapest Gallery, but because of the nature of prefaces, as advocatus Dei neither shall l use an anatomical knife to dissed its activity critically.

But l believe my essay to be objective, and l do not think that l have made major mistakes. Not only in Hungary, but also in the West, documentation of exhibitions typicaily contains three or four entries: the location of the exhibition, the name of the artist, possibly the title of the exhibition and its sub-title, and its date. Using the alphabetical order, the reader alexandre baudin suisse anti aging find the day, month and year of the opening and the ending of an exhibition, enabling researchers using this handbook to alexandre baudin suisse anti aging which days, months and years to look under in the newspaper and periodical archives.

If a review appeared after the end of an exhibition, the corpus will still provide the necessary orientation. Every entry features the name of the organizer of the exhibition, although in normal practice organizers are not accorded attention.

The painter Árpád Illés once said that he regarded the organizers of his exhibitions as his seconds at duels: he trusted his life to them. Another "second" featuring in the collection is the giver ofthe opening address; this had also passed into the oblivion of the archives by way of the invitations which were sent out. Only the late Mrs Tihamér Gyarmathy, née Éva Gobbi, faithfully kept in the family archives the names of those who spoke at each vemissage.

Tulard Napóleon | PDF

Others regarded the recording of these 13 12 names as a formality which could be dispensed with. But the opening address is a art form in the tieid, anaspect of cultural history which telis alexandre baudin suisse anti aging was the author and performer, and it is not irrelevant who asked whom to be his second, and who was pleased to accept this role.

The third mentor of an exhibition, the writer of the preface, is mentioned in a different section, in the bibliography which lists them in a professional way at the end of the handbook. The centre and offices of the Exhibition Institutions established in were ali located there.

Naturally, ali exhibitions were conceived in the spirit of Zhdanovite socialist realism.

This meant the complete subordination and standardizatien of Hungarian fine art and the Hungarian exhibition system, as weil as the servile copying of Soviet fine art policy and the exhibition system in the USSR; so it was in every so-called socialist country. Strangely, however, just after the defeat of the revolution an easing took place, and the Hall of Exhibitions even experienced a golden age lasting alexandre baudin suisse anti aging years.

New galleries were opened by the Picture Gallery Company established in the mids, the aim being to establish a trade in socialist art.

Tulard Napóleon

Later the Art Foundation also built exhibition premises-for example, the Vigadó Gallery. Caneerning the overt or covert political commitment of these, and their artistic standards, l can say nothing complimentary, although if political trends or foreign policy interests dictated, one or two better exhibitions did slip into them.

During the period of the so-called soft dictatorship in Hungary, the selection of exhibitions offered by these galleries did improve, but the Foundation which is now a Charitabi e T rust showed notabi e achievements only after the change in the political and econernic system inand after was bedeutet anti age had passed into the handsof others.

At alexandre baudin suisse anti aging beginning of the s the Hall of Exhibitions was still under the direct control of the Ministry of Culture and the similarly hidebound Fine and Applied Arts Department. High-standard, modern exhibitions were rare, but paradoxicaily dassies of foreign modern art were shown in Hungary more quickly and more often than were Hungarian avant-garde works, although very occasionally samples of these were put on show, perhaps thanks to the tactic of giving a certain amount of free rein from time to time.

The Hall of Exhibitions was given independence in exhibiting only inbut if it did have any modest plansof its own, for years it was obiiged to meet the - mostly contraselected - requests for exhibitions that had piled up at the Department. For the time being, as a central institution, it was forced to accept a deluge of grey and monotonous szocreál art from the Soviet Union and the other socialist countries.

Budapest Gallery, this newbern art institution, struck a new hole in the wall of the subordination and standardizatien of contemporary Hungarian art, and in fact entered into noble competition with the Hall of Exhibitions, the endeavours of the two institutions reinforcing each other.

Budapest Gallery, however, was merely a frame, one which could be filled with different content. The Gallery could have become a faithfui team of helpers for centralized szocreál. But it did not. Members of the art writers section of the Association of Fine Artists drew up the policy for the exhibitions, and selected and arranged the avant-garde art works ofdifferent orientations.

It is not clear even now whether the art historians section had been authorized to act as a cultural authority, but the programme was accepted in ali forums, the exhibitions opened aceording to schedule, and none elosed early. The corpus gives abundant information on the series. This event in the arts, this phenomenon, represents a crucial stage in Hungarian art history, in c vitamin az öregedésgátló bőrért, and even in political science, one which a decade and a half of posterity views with great respect.

Young art historians refer to it as an example. It has already acquired the aura of legend, not only because of its quality and novelty, but also because it could score a momentary victory against the recalcitrance of the dictatorship ten years before the system changed.