Depardieu interjú suisse anti aging
Az új Avatarként beharangozott Pi élete egy egész estés unalom, de a jobbik fajtából. Lehet, hogy az volt részemről balgaság, hogy nem 3D-ben néztem meg, de számomra alig-alig váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A két filmet nem is érdemes összehasonlítani, hiszen az Avatar egyértelműen egy látványos hollywoodi sikerfilmnek indult, és az is lett — ettől függetlenül nagyon gyengécske lábakon álló történettel, amit a Pocahontasból loptak.
A Pi élete viszont egyértelműen történet-központú, és a tanulság a végén nagyon szájba van rágva. A Pi élete arról szól, amit a cím ígér. Pi kisgyerekkorától fogva három vallást is gyakorol, így elég furcsán néznek rá a szülei, akik egyébként a helyi állatkertet vezetik.
Az anyagi helyzetük rákényszeríti őket arra, hogy kiutazzanak Indiából, és az állatkertet is elviszik magukkal, hiszen az állatokért jó pénzt kaphatnak külföldön. A hajó azonban egy vihar következtében elsüllyed, és Pi marad az egyetlen túlélő a tigrisével együtt a hajón.
Vagy mégsem? A Pi élete egy unalmas, de érdekes film, hiszen kevés olyan filmet látunk, aminek valamennyire központi témája lenne a hit.
Aztán nyilván pofára esünk és ezt megnézhetik a munkatársaink, a családunk és a jövőbeli barátnőink a Napiszaron, mi pedig szomorú cikket írunk arról, hogy a világ megromlott, az interneten pedig bármi szabad, ez pedig, éljen a 4chan és az Anon, így is van. Úgyis tudjuk, hogy aki a munkahelyi értekezleten két asztallal arrébb ütemesen kattintgat, az lucernát meg paradicsomot arat profitgyártás helyett.
Ezért úgy érzem, hogy a jobbik fajtája az unalmas filmeknek, de ha most választhatnék, inkább várnék addig, amíg megjelenik a tékákban, mert van néhány nagyon vontatott és hosszú része a filmnek, amibe tényleg bele kell tekerni. Halpern Bence
